Ma már szinte természetes, hogy ha sétálni megyünk a fiammal a hátamon, a lányom is kéri: hadd vihesse a kedvenc babáját (ami tényleg egy csecsemő baba) ő is úgy, hogy magára köti egy textilpelenkával, vagy kendővel.
Ilyenkor mindig az jut az eszembe: mennyivel természetesebb lesz (remélem) az ő generációjának, hogy hordozzuk a babákat, hogy ez a jó nekik, és talán nem fogják így megbámulni azokat az anyákat, akik hordozzák gyermeküket. (Bevallom, néha úgy érzem magam, mintha az űrből jöttem volna, úgy néznek rám, ha látnak hordozni. Ez csak vidéken van így? Tapasztaltál már hasonlót?)